Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság              

 
Vízminőségi kárelhárítás

Magyarországon szervezett vízminőség-védelmi tevékenységről és szolgálatról az 1960-as évek óta beszélhetünk. Felszíni és felszín alatti vizeink minőségének védelme és javítása ökológiai értékük és hasznosíthatóságuk miatt vált szükségessé.
A vízminőség-védelmi feladatok részét képezi a vízminőségi kárelhárítás, ami több fázisból áll:
  • a védekezésre való felkészülésből, a rendkívüli szennyezések megelőzéséből,
  • a rendkívüli szennyezések észleléséből, felderítéséből és minősítéséből,
  • a kárelhárítás műveleti végrehajtásából, valamint a szennyezés megszüntetését követő intézkedésekből.
Az elmúlt két évtizedben, különösen a 90-es években egyre veszélyesebb, mértékében és hatásában súlyosabb szennyezésekkel kellett szembenézni a vízügyi és környezetvédelmi szerveknek. A rendkívüli szennyezések veszélyességének növekedéséhez elsősorban a következő körülmények járultak hozzá:
  • tovább nőtt a gépkocsik száma, az olajfelhasználás mértéke,
  • az ipari és települési hulladék ártalmatlanítása és biztonságos elhelyezése még ma sincs megnyugtató módon megoldva,
  • a keletkező települési szennyvizek tisztítása és elvezetése terén még mindig nagy a lemaradás a nyugat-európai országokhoz képest,
  • közúti és vasúti szállítás fejlesztése, a tranzitforgalom növekedése.
Így nőtt a veszélye annak, hogy műszaki hiba, gondatlanság, baleset vagy szélsőséges természeti körülmények esetén rendkívüli szennyezés következzék be.

Magyarország földrajzi elhelyezkedéséből adódóan sokkal erősebben ki van téve a külföldről érkező rendkívüli szennyezések előfordulásának. Ezt a helyzetet kedvezőtlenül befolyásolja az a társadalmi - gazdasági átalakulás, ami a 90-es évek első felében a közép-kelet-európai térségben megkezdődött. A térség belföldi és külföldi vállalkozásainak száma a gyors haszonszerzés reményében ugrásszerűen megnőtt, sok esetben figyelmen kívül hagyva a környezetvédelmi előírásokat, a minimális környezeti biztonság betartását. Emiatt számos külföldről érkező szennyezés terhelte vizeinket és ezáltal korlátozta a vizek hasznosítási lehetőségeit. Ezen túlmenően a kárelhárítás költségei - amelyeknek a nemzetközi normák szerinti áthárítása a szennyezést okozóra hosszadalmas és eredményre ritkán vezető eljárást von maga után - tetemesek voltak.

Ez a segédlet elsősorban a figyelőszolgálat munkáját kívánja segíteni. Korszerűsített változatának elkészítését és kiadását indokolja, hogy 1990 után:
  • átalakult a vízminőségi kárelhárítás szervezeti rendszere, intézményi háttere, működtetési formája,
  • új jogszabályi alapokra épül a vízminőségi kárelhárítás, változtak a pénzügyi feltételek,
  • módosult a vízminőségi kárelhárítás technológiai háttere és eszközrendszere, - ezen a területen is alkalmazkodnunk kell az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeihez,
  • a Duna védelméről szóló Szófiai Egyezmény égisze alatt létrejött és működik a csaknem a teljes Duna-medencére kiterjedő riasztó- és jelzőrendszer.
A feltételek megváltozása segítséget nyújt a magyar vízminőségi kárelhárítási szakembereknek a rendkívüli szennyezések megelőzésében, észlelésében, nyomon követésében, minősítésében és elhárításában egyaránt.



1. A vízminőségi kárelhárítási szervezet működésének ismertetése
1.1. Visszatekintés
A vízminőségi kárelhárítási tevékenység hazánkban mintegy harminc éves múltra tekint vissza. Az első vízminőségi kárelhárítási gyakorlatokat és bemutatókat szervezett formában 1970-71-ben rendezték. A '60-as évek közepéig tartó, a termelés gyors mennyiségi növelésére koncentráló gazdasági fejlesztés hatására egyre több vizet használt az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság. A kibocsátott szennyvizek mennyisége nőtt és növekvő mértékben és gyakorisággal kellett számolni a rendkívüli vízszennyezések előfordulásával is.

A vízminőség-védelmi feladatokat ellátó Országos Vízügyi Hivatal (OVH) létrehozta vízminőség-védelmi szervezetét, melynek keretében kialakította a vízminőségi kárelhárítási szolgálatot is mind országos, mind területi szinten. Az OVH munkája során a központi vízügyi szervekre támaszkodott: a VITUKI (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet) a kutatás, a műszaki fejlesztés, a kutatás-fejlesztési eredmények gyakorlati alkalmazása, a vízrajz és a vízanalitika; az ÁBKSZ (Ár- és Belvízvédelmi Központi Szervezet) a vízminőségi kárelhárítás; a VGI (Vízgazdálkodási Intézet) pedig a vízminőség rendszeres értékelése, a koncepciók és tervek kidolgozása terén látott el döntés előkészítési feladatokat.

A területi irányítók és államigazgatási szervek a vízügyi igazgatóságok voltak, melyek vízvédelmi osztályokkal, vízminőség-vizsgáló laboratóriumokkal és vízminőségi kárelhárítási osztagokkal rendelkeztek. Az operatív vízvédelmi feladatok ellátásában `közreműködtek az OVH tervező, szolgáltató, építő és gépészeti vállalatai, valamint a megyei víz- és csatornamű vállalatok.

A vízügyi szervezet együttműködési kapcsolatban állt mindazokkal a szervekkel, amelyek a vízgazdálkodásban - ezen belül a vízvédelemben - érdekeltek voltak.

Ez a szervezeti és irányító rendszer először 1987-ben változott meg, amikor az OVH beleolvadt az újonnan létrehozott Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumba (KVM).). Ez a tárca vált a vízminőség-védelem felelősévé, emellett a többi környezeti elem, a levegő és a talaj védelme, valamint a hulladékgazdálkodás is feladatai közé tartozott. Területi szinten létrehozták a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat, a korábbi vízügyi igazgatóságok székhelyével és működési területével.

Az alapvető változás 1990-ben következett be, amikor ismét külön vált a környezetvédelem és a vízgazdálkodás szervezete: A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium feladata lett a környezeti elemek és természeti értékek védelme, ezen belül a vizek minőségének védelme is. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium feladatát képezte a vizek mennyiségi védelme, valamint a vízhasználatok és vízilétesítmények védelme. A szétválás a korábban egységes vízminőségi kárelhárítási tevékenység és felelősség megosztottságához vezetett.
1.2. Az érvényes szervezeti és működési rend
Az 1990-ben megváltozott szervezeti és működési rend tulajdonképpen ma is fennáll. A kormányzati munkamegosztás során meghatározták a tárcák feladatait, ezen belül a vízminőség-védelem, a vízminőségi kárelhárítás fő irányvonalait is. A két tárca közötti adatforgalom és a tárcák feladatainak részletes szabályozására szükség volt, a minél hatékonyabb együttműködés érdekében.

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 18. § (2) bekezdése elrendelte a vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatok szabályozását. A törvény 19. § (1) bekezdése szerint a vízminőségi kárelhárítás műveleti irányítása, végrehajtása a vízügyi igazgatási szervezet területi szervének (VIZIG) feladata. A vízgazdálkodásról szóló törvény idézett felhatalmazása alapján a Kormány 132/1997. (V11.24.) Korm. rendeletében részletesen szabályozta a vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatokat a két tárca között. Elrendelte, hogy a károkozó, valamint az elszennyeződött víz tulajdonosa a vízminőségi kárelhárításban - a. vízügyi igazgatás területi szerve (VIZIG) szakmai irányítása és az illetékes környezetvédelmi felügyelőség (KF) felügyelete mellett - köteles közreműködni.

Külföldről átterjedő vízszennyezés esetén vagy abban az esetben, ha a károkozó ismeretlen, a kárelhárítás ellátása az előbbi munkamegosztásban a VIZIG és a KF feladata.

A kárelhárítás országos irányítását
  • a környezetvédelmi szervek tekintetében a környezetvédelmi miniszter;
  • a vízügyi szervek tekintetében a közlekedési és vízügyi miniszter az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) vezetője útján látja el.
A kárelhárítással kapcsolatos feladatok:
  • a felkészülés,
  • a rendkívüli szennyezés felderítése és minősítése,
  • a kárelhárítás műveleti végrehajtása, valamint a megszüntetését követő intézkedések.
A kárelhárításra való felkészülésben a vizek minőségét veszélyeztető gazdálkodó szervezetek, valamint a vízügyi és a környezetvédelmi szervek feladataikat önállóan és a Kormányrendeletben meghatározott együttműködéssel hajtják végre.

A működési területén a KF méri fel és tartja nyilván a lehetséges szennyezőforrásokat, biztosítja az adatok hozzáférhetőségét a VIZIG számára, a VIZIG pedig rendszeres adatszolgáltatást nyújt a KF-nek a nyilvántartási rendszerbe illő, birtokában levő adatokról. A kárelhárítást üzemi és területi tervek alapján kell végrehajtani. Üzemi tervet a VIZIG határozata alapján az 5 m3/h vízforgalmat meghaladó gazdálkodó szervezeteknek, továbbá a vízminőségre veszélyes technológiájú gazdálkodó szervezeteknek kell készíteniük. Az üzemi tervek készítésének, karbantartásának és korszerűsítésének szabályait a 21 /1999. (V11.22.) KHVM-KöM együttes rendelet szabályozza (3/3. melléklet).

A területi tervek egy-egy adott vízgyűjtő vagy részvízgyűjtő területre vonatkoznak. Minden, a műveleti kárelhárítás végrehajtásához szükséges adatot és tervet tartalmazniuk kell, amelyek a védekezést gyorsítják és hatékonnyá teszik. Az üzemi és területi tervek összhangjának biztosítása a VIZIG és a KF közös feladata. A kárelhárításhoz szükséges anyagokat és eszközöket az üzemi és a területi tervekben kell meghatározni. A gazdálkodó szervezetek kötelesek gondoskodni a saját üzemi tervükben meghatározott kárelhárítási anyagok és eszközök készenlétben tartásáról, ezek meglétét a VIZIG és a KF alkalomszerűen ellenőrzi.

A VIZIG gondoskodik a területi tervekben rögzített kárelhárítási anyagok és eszközök készenlétben tartásáról. A VIZIG évente kárelhárítási gyakorlatokat szervez és bonyolít le a kárelhárítási szervezetbe beosztott munkatársak részére, felkészülés és továbbképzés céljából. A gyakorlatokon elsősorban a területre jellemző szennyezések elleni védekezést és az új kárelhárítási technológiákat gyakorolják.

A rendkívüli szennyezés észlelése céljából a VIZIG figyelőhálózatot, a KF mérő-megfigyelő rendszert működtet. A vízminőségi kárelhárítás vízügyi figyelőszolgálata működésének szabályairól a 3/1999. (K.H.V. Ért. 15.) KHVM utasítás rendelkezik (3/5. melléklet).

A rendkívüli szennyezés felderítése a vízügyi és a környezetvédelmi szervek feladata. A KöM és az OVF, a VIZIG és a KF a rendkívüli vízszennyezéssel kapcsolatos bejelentésről kötelesek egymást azonnal tájékoztatni. A gyors információtovábbítás érdekében a KöM-nél és a KF-eknél, az OVF-nél és a VIZIG-eknél állandó ügyeletet kell tartani. A bejelentés alapján a VIZIG és a KF közösen vizsgálja ki az esetet a helyszín bejárása során.

A rendkívüli szennyezés minősítése a KF feladata, amit a VIZIG és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ANTSZ) területileg illetékes megyei (fővárosi) intézete bevonásával végez.

A rendkívüli szennyezés minősítését
  • a KF a környezeti állapot veszélyeztetettsége,
  • a VIZIG a vízhasználatok és veszélyeztetettségük,
  • az ÁNTSZ a környezet-egészségügyi veszélyeztetettség szerint végzi.
A minősítés során meg kell állapítani, hogy a rendkívüli szennyezés milyen mértékben veszélyezteti a vizeket, a vízi környezetet, a vízhasználatokat és a vízi létesítményeket. Ezek alapján az eset általános minősítéséről és a beavatkozás szükségességéről a KF dönt, és erről a VIZIG-et értesíti. A minősítés alapján a VIZIG alakítja ki a védekezés lehetséges módozatait. A rendkívüli vízszennyezés minősítését követően a VIZIG és a KF - feladatkörüknek megfelelően - tájékoztatják a szennyezéssel veszélyeztetetteket, az érintett hatóságokat és a közvéleményt.

A kárelhárítás feladatait készültségi fokozatokban kell ellátni, melyek a következők:
  1. fokú készültség: a rendkívüli szennyezés felderítése és minősítése;
  2. fokú készültség: a műveleti végrehajtást megelőző intézkedések megtétele;
  3. fokú készültség: a kárelhárítás műveleti végrehajtása.
A kárelhárítás érdekében
  • az I. fokú készültséget a KF rendeli el a VIZIG bevonásával, ha a VIZIG és a KG rendkívüli szennyezésről szerzett tudomást, és helyszíni szemlét kell tartani;
  • a II. fokú készültséget a KF rendeli el a VIZIG bevonásával, ha a helyszíni műszaki szemle alapján a kárelhárítást közvetlenül megelőző intézkedések válnak szükségessé;
  • a III. fokú készültséget a VIZIG rendeli el a KF bevonásával, ha a helyszíni műszaki szemle vagy a minták elemzésének eredménye alapján azonnali beavatkozásra (így például a szennyezés lokalizálására, közömbösítésére, eltávolítására, a partok, vízkivételek megvédésére) van szükség.
A készültség fokozatait meg kell szüntetni, ha az azt kiváltó ok megszűnt, és annak közvetlen ismétlődésétől nem kell tartani.

A rendkívüli szennyezés kárelhárításának műveleti irányítása a VIZIG feladata. Az OVF vezetője dönt a központi műveleti irányítást ellátó védelmi törzs felállításáról a kárelhárítás mértékétől vagy tartósságától függően.

A KF végzi el a kár elhárításához szükséges vízminőség vizsgálatokat. Az eltávolított hulladék biztonságos elhelyezése a műveleti kárelhárítást végző szerv feladata.
A KF a vízminőség változása alapján a beavatkozás szükségességét folyamatosan értékeli, és a VIZIG bevonásával dönt a kárelhárítás befejezésének indokoltságáról.

A károkozó, a VIZIG és a KF a kárelhárítás feladatainak végrehajtását elsősorban saját erőforrásaikkal látják el. Ha a kárelhárítás ellátásához a saját erőforrás nem elegendő, a károkozó a VIZIG-nél, a VIZIG vezetője az OVF-nél, a KF vezetője a KöM-nél kezdeményezi más vízügyi, illetőleg környezetvédelmi szervek erőforrásainak (így például anyagainak és eszközeinek) igénybevételét.

Amennyiben a kárelhárítást tűz- és robbanás veszélyes vagy veszélyes vegyi, biológiai, illetőleg radiológiai körülmények között kell folytatni, azt - részben vagy egészben - az erre illetékes szervezetek hajtják végre.
Kárelhárítási készültség esetén a KöM, az OVF, a VIZIG és a KF vezetője saját szervezeténél folyamatos kárelhárítási szakmai ügyelet tartását rendelheti el.

A kárelhárítással összefüggő vízügyi jelentéstétel rendjét a 3/1999. (K.H.V.Ért.l 5.) KHVM utasítás szabályozza (3/5. melléklet).
Jogi szabályozók
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény

132/1997. (V11.24.) Korm. rendelet a vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatokról

A 21 /1999. (V11.22.) KHVM-KöM együttes rendelet a vízminőségi kárelhárítással összefüggő üzemi tervek készítésének, karbantartásának és korszerűsítésének szabályairól

A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és a környezetvédelmi miniszter 2/1999.(K.H.V. Ért. 15.) KHVM-KöM együttes utasítása a vízminőségi kárelhárítássaI összefüggő területi tervekről

A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter 3/1999. (K.H.V. Ért. 15.) KHVM utasítása a vízminőségi kárelhárítás vízügyi figyelőszolgálatának működési szabályairól és a jelentéstétel rendjéről
Frissítve: 2005.01.11.
dr.Fekete Endre