Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság              

 
Folyószabályozás, árvízvédelem

Az árvíz elleni védelem, a védművek fenntartása és fejlesztése meghatározó az igazgatóság tevékenységében, de munkánk - a vízkárok elhárításától a vízgazdálkodási, vízhasznosítási munkákon keresztül a hatósági munkában szakértőként való közreműködésig- rendkívül sokrétű.

Az előző évtizedekhez képest ma már meglehetősen kis létszámú (viszont jól képzett) személyi állományunk az elmúlt években levonult rendkívüli árvizek, rekord területi elöntést produkáló belvizek, különleges intézkedéseket igénylő vízszennyezések elleni védekezési munkában minden alkalommal sikerrel helytállt.

A Tisza árvízi vízhozama Szegednél meghaladja a 4000 m3-t másodpercenként, a Marosé Makónál a 2000 m3-t. A levonuló legnagyobb árvizek szintje a mentett oldali terep fölött 5-6 métert is elérhet.

Az árvízvédekezés a főművek mentén állami feladat. Az árvíz által veszélyeztetett területet 322 km elsőrendű, kizárólagosan állami tulajdonú árvízvédelmi vonal védi, amiből 302 km földtöltés, 6 km támfal és 14 km magaspart.
A fővédvonalak a folyók mentén:
  • a Tisza partjai mentén (beleértve a Dongéri főcsatornát is) 192 km,
  • a Hármas-Körös bal partján 36 km,
  • a Maros partjai mentén (beleértve a Sámson-apátfalvi főcsatornát is) 95 km.
Az elsőrendű védvonal nyolc árvízvédelmi szakaszra, ezen belül 46 gátőrjárásra oszlik. Gátőreink az év 365 napján át állandó jelenléttel figyelnek a területen mindenre, ami a vízzel kapcsolatos.

Az árvízvédelmi öblözetek a szomszédos országokba is átnyúlnak, ezért a töltések egy része közös érdekű. Ezek hossza magyar-szerb viszonylatban 106 km, magyar-román viszonylatban 156 km. A Tisza töltései Algyőtől Kanizsáig (mindkét parton), a Maros jobb parti töltése (román területen magas partokkal megszakítva) a torkolattól Aradig, bal parti töltése Fönlakig közös érdekű.

Az 1970-es árvíz után a Tisza-völgyben jelentős töltésfejlesztések történtek, ennek során épült át a szegedi partfal és készült el a Szeged-algyői, valamint a Maros jobb és bal parti töltés erősítése. Ezzel a térség árvízvédelmi töltéseinek nagy része megfelelően kiépült.

Az azóta levonult árvizek (különösen az 1998-99. és a 2000. évi) tapasztalatai, valamint a 2006. évi rendkívüli árvíz által "átírt" LNV-k (eddig mért legmagasabb vízszintek - Csongrádnál 40 cm-rel, Mindszentnél 62 cm-rel, Szegednél 69 cm-rel, Kunszentmártonnál 65 cm-rel mértek 2006-ban többet mint 1970-ben, illetve 2000-ben) árvízvédelmi műveink védképességének felülvizsgálatát tette szükségessé. Töltéseink közel egynegyed része magassági hiány vagy állékonysági problémák miatt ma sem felel meg mindenben a követelményeknek.

A töltéserősítési munkák - a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöktől függő ütemezésben - napjainkban is folynak. Meghatározott ütemezésben a Környezet és Energia Operatív Program keretében folytatódik az 1997-ben elkezdett töltéserősítési munka a Szeged-országhatár közötti szakaszon, a 2000. évi árvíz utáni helyreállítás folytatásaként pedig Csongrád város belterületi szakaszán korszerű védelmi rendszert építünk. Munkánk eredményeként a térség az árvízi biztonsága évről évre nő.

2004. évben területünkön is megindultak a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének munkálatai, melynek keretében folytatódtak a töltésmagasítási munkálatok Csongrád belterületén partfal építésével, valamint Szeged-D-i országhatár közötti bal parton. Befejeződött az Alpári nyárigátnál lévő Kanászéri zsilip felújítása, megszüntetésre került a Kósdi zsilip új nyomvonalon haladó töltés építésével. Folytatódtak a csongrádi Körös torkolat folyószabályozási munkálatai is.

A 2006. évi rendkívüli árvíz levonulását követően működési területünkön 11 helyen került sor az árvízi védképesség helyreállítására.
Szeged belterületés védő partfalrendszert három nagyobb felületen felújították. Ennél is komolyabb beavatkozást igényelt a Szegedhez közeli kunmányási, vagy a távolabbi, a felgyői töltés megcsúszásának helyreállítása.

A jövőbeni védekezéshez elengedhetetlen volt a Csongrádon található sárkányfalki zsilip újjáépítése. Más jellegű munkát kívánt, hogy három Szeged-környéki (az Ószentiváni, a Deszki és a Deszk Fehér-tói), szivattyútelep körül az áradás idején buzgárosodást tapasztaltak, aminek lehetőségét most a szivattyútelepek rávezető csatornáinak megfelelő burkolattal történő ellátásával megszüntették. A Maros jobb partján is be kellett avatkozni két műtárgy (Makói szivattyútelep, Makói zártszivárgó) biztonságos üzemelése érdekében.

Az altalaj rossz összetétele és a mentettoldali töltésrézsű nem elegendő állékonysága is okozhat veszélyt árvíz idején. Ezért kellett "paplanozni" a Tisza bal partján, a körtvélyesi szakasz 1,6 kilométerén. A töltés megerősítésére volt szükség összesen 13 kilométeren - Mártélytól egészen a Körös-gátig. A torontáli részen, vagyis a Tisza bal partján az országhatártól Szegedig pedig nemcsak erősítették hanem magasították is a töltést, illetve új támfalat építettek valamint a töltéskoronát burkolattal látták el. A Hármas-Körös bal parti töltés vízoldali részének megerősítése, valamint a Kunszentmárton belterületét védő partfal csongrádihoz hasonló esztétikus átépítése is megtörtént. Összességében kijelenthető, hogy a 2006. évi tavaszi rendkívüli árvíz utáni helyreállítás befejeztével az Alsó-Tisza vidék árvízvédelmi rendszere nemcsak visszanyerte az árhullám levonulása előtti védképességét, de helyenként jelentősen megerősödve készen áll megvédeni a mentesített árteret a folyók elöntéseitől.

Másodrendű töltéseink egy része (összesen 62 km) állami tulajdonban (ATIKÖVIZIG kezelésben) van, más része (65 km) önkormányzati tulajdonú. Sajnos ezek karbantartására, fenntartására manapság szinte egyáltalán nem jut pénz, pedig a másodrendű védvonal az a "tartalék", amivel a fővédvonal elszakadása esetén a víz még megállítható, vagy az elöntés üteme késleltethető.
Folyószabályozás
A Tisza folyó (159,6 - 253,8 fkm közötti) 94,2 km-es szakasza tartozik igazgatóságunk kezelésébe. A folyó az alsó 4,5 km-en határfolyó, a szerb területen lévő Kanizsától a Maros - torkolatig terjedő 32 km-es rész pedig magyar-szerb közös érdekű folyószakasz.

A folyó nagyvízi szabályozása során területünkön 9 átmetszés valósult meg a 19. század második felében, aminek eredményeként az eredeti sodorvonal hossza közel 50 km-rel rövidült meg. Ezt követően kezdte kialakítani a folyó a hidraulikailag legkedvezőbb kanyarulati viszonyokat. Emellett sok helyen mederelfajulás is jelentkezett, az élesebb - kisebb sugarú - kanyarulatok egyre bővültek, több szakaszon a folyó elszélesedése miatt zátonyok alakultak ki, szükségessé vált azon szakaszok bevédése, ahol a folyó megközelítette az árvízvédelmi töltéseket. Mindezek miatt épültek a különböző típusú folyószabályozási művek, amelyekből 29-et tartunk nyilván.

A hozzánk tartozó Tisza-szakaszból 41,0 km tekinthető teljesen szabályozottnak, 8,7 km a részben szabályozott, 23,0 km a szabályozást nem igénylő és 21,5 km a szabályozásra szoruló szakasz hossza. A törökbecsei vízlépcső 1976. évi üzembehelyezése óta a Tisza Csongrádig terjedő szakasza duzzasztással befolyásolt, így a korábbi gázlók megszűntek. Folyószakaszunk az EGB IV. osztályú hajóút követelményeinek, tehát az 1000-1500 tonnás hajóknak általában megfelel. Mindössze négy kritikus kanyarulat van, ahol a kanyarulati sugár az előírt 650 méterrel szemben csupán 250-380 méter.

Különböző szempontból nem megfelelő folyószakaszaink szabályozási munkái közül a legjelentősebb a Tisza folyó Körös-toroki kanyarulatának rendezése. A Hármas-Körös kedvezőtlen befolyási iránya miatt a két folyó "ütközik". Ennek következtében a torkolat alatt visszaáramlások, "forgók" alakultak ki, amik jelentős mederelfajulást okoztak. A Körös toroki kanyarulat beruházás keretében történt szabályozása 1998. évben kezdődött. A beruházás I. ütemében kisvízi terelőmű épült a Tisza jobb part 244,484 fkm szelvényében.
A II. A. építési ütem során 1999-2000 között készült el a Körös torkolat alatt a Tisza bal part 243,080-243,640 fkm szelvények és a Hármas-Körös bal part 0,000-0,100 fkm szelvények közötti partvonal korrekció és kisvízi mederbiztosítás.
A Körös torok felett a II. B. építési ütemben a Tisza bal part 243,708-244,223 fkm szelvények és a Hármas-Körös jobb part 0,000-0,075 fkm szelvények között 2001-ben készült mederbiztosítás. Az eddig megépült folyószabályozási művek a várható kedvezőbb hatásokat biztosították.
A VTT keretén belül, a kanyarulat rendezésének folytatásaként III. A. ütemben 2005-2006. évben a Tisza bal part 242,620-243,080 fkm szelvények között partvédőmű épült.
A kanyarulat teljes rendezése az ún. III. B. ütemben tervezett szabályozási munkák elvégzésével fejeződne be.

A Maros folyó 0,0 - 49,6 fkm közötti, tehát teljes magyarországi szakasza igazgatóságunk kezelésbe tartozik. A torkolattól Aradig közös érdekű, a 28,4 - 49,6 fkm szelvények között magyar-román határfolyó.

A folyó szabályozásának kezdetét a 19.század közepétől, az átmetszések (7 db) végrehajtásától számítjuk. Ezt követően került sor Apátfalva és Makó térségében néhány összefüggő kanyarulat rendezésére, a kisvízi szabályozások végrehajtására. Nagyobb kisvízi szabályozás 1960-1975 között valósult meg, folyószakaszunkon összesen 22 szabályozási művet tartunk nyilván. A Maros magyarországi részén 17,0 km teljesen, 8,3 km részben szabályozott, tehát 24,3 km a szabályozásra szoruló szakaszok hossza.

A 0,0 - 5,0 fkm szelvények között - a törökbecsei duzzasztás miatt - hajózási korlátozás nincs, de e fölött Makóig csak időszakosan hajózható a folyó, paraméterei az EGB I. osztály követelményeit elégítik ki, azaz itt maximum 250 tonnás hajók közlekedhetnek - azok is csak időszakosan. A Makó fölötti szakaszon az év jelentős részében csak csónakkal lehet közlekedni.

A Hármas-Körös folyószabályozási szempontból a Körös vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kezelésében van.
Frissítve: 2008.02.04.
Keller Péter - Borza Tibor